18

Itt a kövi. Az oldara tettem ki egy új szavazást ahol arról szavazhattok, hogy ki legyen a következő törim főszereplője. Örülnék neki ha mindenki szavazna mivel ez most nekem tényleg fontos!!!

- Örülnék neki ha távolabb állnál tőlem. Már így is túl közel jöttél a magánszférámba. - húzódott tőlem távolabb Emma és undorodva beszélt hozzám. Itt valami nagyon nincs rendben. Mégis miért beszél a barátnőm velem ilyen lekezelően? Alig pár órája még olvadozott a puszta jelenlétemről is, most meg olyan velemi mintha még csak nem is járnánk.
Azt hiszem nagyon beverhette a fejét, mert ez a lány nem az én Emmám. Ő soha nem lenne képes így beszélni velem és soha nem taszítana el magától. Hisz szinte imádja ahogy csókolom. Most meg már nem tudja, hova húzódjon el Tőlem.
- Emmus mégis mi ütött beléd? - néztem rá aggódva miközben az ágya mellett álltam. Hanyagul megforgatta a szemeit végül pedig összekulcsolta a kezeit.
- Könyörgöm hányszor mondjam még el, hogy ne hívj így? Utálom, úgy ahogy Téged is. Mellesleg mit keresel már megint itt? Neked nem Manchesterben kéne lenned Mayával? - mintha hideg zuhanyt zúdítottak volna a nyakamba olyan érzés fogott el mikor ezek a kérdések elhagyták a számát. Itt nagyobb gond van, mint amit én hittem. Nyugi Liam ez az egész még nem jelent semmit. Lehet, hogy csak pusztán elfelejtett egy-két dologot. Nem kell neki amnéziásnak lennie. Meg aztán ha amnéziás lenne akkor semmire nem szabadna emlékeznie. De Ő emlékszik és elég sok mindenre.
Lássuk csak. Alig egy éve Ő és én utáltuk egymást. Én csesztetésből hívtam mindig Emmusnak mivel tudtam, hogy utálja. És én ezt imádtam persze Ő utálta. Alig egy éve én még Manchesterben éltem az anyámmal Mayával akiről azt hittem, hogy tényleg a vérszerinti anyám. Alig egy éve én és Emma még mostohatestvérek voltunk és gyűlöltük egymást.
- Mindjárt jön a doki! - nyitódott ki ismét a kórterem ajtaja majd a srácok léptek be rajtuk és arcukon sugárzó mosoly terült szét. Emma mikor észre vette őket kikerekedett a szeme és gyanakodva méregette őket végig. Csak könyörgöm ne mondja azt, hogy Őket sem ismeri meg. Mert akkor végem van.
- Ezek meg kik? - nézett végig rám majd újra a srácokra.
- Haha jó vicc Em. - nevetett fel Harry majd rám nézte és azt várta, hogy én is vele nevessek. De nem tettem. Elég volt csak ránéznem Emmára rögtön tudtam, hogy tényleg fogalma sincs, hogy kik Ők. Egy szóval elfelejtette ezt az egy évet amit velünk volt. Vagyis eddig úgy néz ki. Talán jobb lenne ha egy kicsit kérdezősködnék Tőle egy kicsit.
- Komolyan kérdeztem Bongyorka. - válaszolta komolyan, Harry arcára pedig ráfagyott a mosoly. Most már tényleg elhitte, hogy nem ismeri meg ugyanis soha az életben nem hívta Harryt Bongyorkának. A többiek is érezték a baj súlyát. Falfehér arcal nézték a volt barátnőmet és azt várták, hogy csináljak valamit. De mégis mit csináljak? Én csak a baránőmet akarok vissza kapni aki emlékszik rám!
- Öhm Emma mond csak mi...mi  van köztem és közted? - kérdeztem meg végül és lassan újra vissza ültem az ágyra. Talán egy kicsit hülye kérdés volt, szóval nem csodálom, hogy ilyen furán néz rám. Fejét oldalra billentette és felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- He? - kérdezte végül. Hát igen én is ezt a választ vártam. - Mégis mit akarsz, mi legyen köztünk? Az cseszne be ha egyszer rámozdulnál. Fúj milyen undorító lenne hisz Te a mostohabátyám vagy.- oké végem van. Valaki most temessen el. Azt hiszi, hogy a mosothatestvére vagyok. Valaki magyarázza már el, hogy mi történik vele. Ez nem normális dolog, hogy elfelejtette azt ami közöttünk volt.
- Oké ide orvos kell, de rögtön. - mondta tátott szájjal Niall majd a srácokkal együtt felpattantunk és már indultunk is ki. Épp, hogy csak becsuktuk magunk után az ajtót mikor Dr.Mitchellbe ütköztünk.
- Hallom magához tért Miss.Sparks. - mondta egy mosoly kíséretében. Aha magához tért, csak történtesen nem emlékszik ránk.
- Igen magához tért csak elég furán viselkedik...- túrtam bele a hajamba.
- Furán? Liam nem emlékszik ránk! - szólt közbe rögtön Louis és látszott rajta, hogy teljesen kiakadt ettől az egésztől. - És hidd el ott nagy gond van, ha valaki nem emlékszik rám. - tette hozzá. A doki csak a fejét kapkodta és próbálta felfogni a hallottakat.
- Ezek szerint amnéziás lett. - mondta végül Dr.Mitchell.
- Nem egészen. - vágtam rá. - Ugyanis emlékszik csak történetes rájuk nem. Vagyis azt hiszi, hogy én még mindig a mostohatestvére vagyok pedig pár hónapja kiderült, hogy ez csak hazugság mivel engem örökbefogadtak. De Ő most az hiszi, hogy még mindig azok vagyunk. Ráaádásul a srácokat nem ismeri meg. Tiszta olyan mintha minden előről kezdődne, pont úgy mint egy éve. - hadartam el egy szuszra, a doki pedig az állát simogatta és úgy dolgozta fel a hallottak. - Doktor úr miért nem emlékszik ránk. Én a barátja vagyok és szeret engem!
- El kell vele beszélgetnem. Majd aztán többet fogok tudni mondani. Addig várjanak itt. - utasított mi pedig szó nélkül leültünk a székekre. Ideges voltam mivel ez a helyzet cseppet sem tetszett. Kérem vissza a barátnőmet! Azt aki szeret engem és emlékszik rám. De ez az Emma cseppet sem tetszik. Undok és kegyetlen pont olyan mint régen volt.
A percek csigalasússágal teltek és alig vártam, hogy újra kijöjjön Emmától. Késő éjjel volt már, de egyikünk sem volt álmos. HOgyan lehetnék álmos mikor ekkora baj van? Aprót sóhajtottam mikor kinyitódott az ajtó és a doki lépett felénk. Szokás szerint a papírjait nézegette, de mikor megállt én rögtön felugortam és elé álltam.
- Na? - kérdezte izgatottan Harry.
- Igen Emmának aminéziája van. Egy elég különleges amnéziája ami eddig kevés embernél fordult elő. - emelte fel a fejét. Nyeltem egyet és úgy vártam a folytatást.
- Mégis, hogy érti, hogy különleges? - kérdezte összehúzott szemöldökkel Zayn. A számból vette ki a kérdést. Fogalmam sincs, hogy miről beszél. Mégis milyen amnéziák lehetnek?
- Nos Emma szinte az egész életére emlékszik. Emlékszik a gyerekkorára a családjára a barátaira egészen a tavalyi évig. Ugyanis az elmúlt évre semmire nem emlékszik. Azt hiszi, hogy Maga még mindig a mostohatesvére és a barátaira sem emlékszik és nem is fog. - lábaim meggyengültek és magamban ordítottam. Ilyen nincs. Mit tettem, hogy mindig én szívom meg a legjobban? Jó fiú vagyok aki mindenkinek szót fogad. Soha nem iszok vagy verekedek.
- És most mi lesz? Örökre így marad? - kérdeztem csendesen.
- Először is azt véssék a fejükbe, hogy semmit nem mondhatnak neki. Magától kell rájönnie az eredeti életére. Ha véletlenül elszólnák magukat annak súlyos következményei lehetnek. Akár soha többet nem fog tudni emlékezni. Szóval ne szóljanak semmit. Ha jól sejtem pár hónap múlva újra emlékezni fog.
- P-p-pár hónap? - dadogtam megsemmisülten. Pár hónapig nem csókolhatom meg? Nem mondhatom neki azt, hogy szeretem? Ez maga lesz a pokol. Végem van, de komolyan.
Az élet annyira igazságtalan. Mindent megkaptam az élettől. Barátokakt aki mindig kiállnak mellettem. Igaz családom soha nem volt, de ezt a srácok kárpótolták. Aztán pedig jött Emma. Boldogok voltunk együtt. Sőt a boldogabbnál is boldogabbak. Jobb barátnők keresve sem találnék és nem is fogok más keresni. Ha kell örök életemben várni fogok rá. Bízok benne és tudom, hogy újra minden a régi lesz. Emlékezni fog rám akár mennyi ideig is kell rá várom. Annyi mindent éltünk már át ketten, szóval valahogy ezt is túlvészeljük. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan fogom mellette kibírni úgy, hogy nem érhetek hozzá.
- Igen. Szüksége van még újra regenerálódik. - bólintott Dr.Mitchell majd köszönt egyet és elment. Megsemmisülten ültem vissza a kényelmetlen kórházi székre fejemet pedig a falnak támasztottam a srácok pedig körém álltak.
- Sajnálom Liam. - mondta csendesen Niall és barátságosan megveregette a vállam. A sajnálatával most sokra megyek. Emma nem fog emlékezni rám.
- És most mi lesz? El kell játszanunk azt amit egy évvel ezelőtt? Be kell újra mutatkoznunk neki, meg minden? - kérdezte Zayn.
- Fogalmam sincs. De hallotátok mit mondott a doki, semmit nem mondhatunk neki mivel magától kell emlékezni. - sóhajtottam fel szomorúan.
- Sikerülni fog. Emma a barátunk valahogy segíteni fogunk rajta. - mondta biztatóan Harry.
Igen valahogy sikerülni fog és újra a barátnőm lesz...egyszer.

17

Sziasztok. Itt a várva-várt kövi rész ami szerintem elég érdekesre sikerült. Én mondtam, hogy nem fog hasonlítani az első évadhoz:D Mellesleg most már igazán kijelenthetem, hogy innentől lesz érdekes és izgalmas a töi :) És köszönöm a 7 komit..remélem ehhez is össze jön annyi :)

/LIAM/
Szótlanul ültem az öltözőnkben közben pedig Emmán járt az eszem. Valahogy rossz előérzetem támadt. Olyan fura érzésem volt mikor rá gondoltam, mintha történne valami.
Csak paranoiás vagyok és legfőképpen féltékeny. Egyszerűen nem tudok bele nyugodni, hogy nélkülem ment el egy buliba ami tele lesz csupa részeg alakkal akik majd megint rá fognak nyomulni, én pedig nem leszek ott, hogy megakadályozzam. Helyette itt ülök és azt várom, hogy mikor kezdődik a koncert. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyet mondok, de bárcsak történne valami és lefújnák az egész koncertet. Igen ez lenne a legjobb. Mondjuk senki nem jönne el mert a tinilányok súlyosan megfertőződtek. Á, de ez lehetetlen. A rajongóink még halálos betegen is képesek lennének eljönni a koncerjeinkre.
Viszont ha most tényleg sikerülne a kérésem, akkor azonnal autóba szállnák és már mennék is Em után. Vajon mit csinálhat most? Gondolom jól szórakozik Lanával és a többi volt osztálytársával. Örülnöm kéne, hisz most igazán boldog lehet a barátaival akiket annyira szeret. Igen és boldog is vagyok, csak van egy kis gondom. Méghozzá az, hogy Emma gyönyörű és aki meglássa Őt az rögtön elkezd vele flörtölni.
Élő példa Louis. A szemem láttára flörtölt vele és még Ő volt felháborodva mikor megmondtam neki a véleményemet. Lehet az egyik legjobb haverom, de mostanában kezd nagyon elegem lenni belőle. Állandóan csak sajnáltassa magát Emmával Ő meg amilyen hiszékeny elhiszi, hogy tényleg szomorú és magányos. Ha engem kérdeztek szerintem Lou csak így próbálja elcsavarni a barátnőm fejét. De abból nem eszik. Emma az enyém és szeret engem. Soha nem szakítana velem Louis végett. Még akkor sem ha valami katasztófa történne. Minket senki és semmi nem tud elválasztani egymástól! Nem is értem, hogy akkor miért vagyok még mindig féltékeny. Hiszek Emmának szóval ha Ő azt mondta, hogy semmit nem érez Lou iránt akkor így is van. Állítsd le magad Liam!
- Idő van. - nyitott be az ajtón Paul én pedig vissza tértem a valóságba majd a srácok nyomába felmentem a színpadra. A kérésem nem vált be ugyanis több ezren jöttek megnézni a One Directiont. Legtöbb esetben ilyenkor már rég fülig vigyor szoktam lenni, de most sajnos nem ment. Helyette egy kényszer mosoly jelent meg az arcomon és alig vártam már, hogy legyen vége a koncertnek. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből Emmát. Fura volt, hogy nincs mellettem. Hiányzik.
Bő egy óra után mentünk le a színpadról. Mint a villám berohantam az öltözőbe és már vetkőztem is át. Még csak tizenegy óra múlt. Szerintem ha sietek még simán oda érek a buliba és kettesben lehetek Emmel.
- Hova sietsz Liam? - nézett rám gyanakodva Harry mikor már át voltam vetkőzve és az ajtóban toporzékoltam, hogy siessenek. Igen a Sors ellenem játszik, mivel még Őket is meg kell várnom.
- Elméletileg nekem már rég Emmával kellene lennem egy buliban. De helyette még mindig a félmeztelen testeteket nézem. - mondtam bosszúsan.
- Szerintem is siethetnétek már, mivel éjfélkor bezár a Nando's én pedig éhes vagyok. - értett egyet velem Niall közben pedig a hasát simogatta. De legalább Ő már átöltözött és indulásra készen áll. Hát igen ha a hasáról van szó akkor mindenre képes.
Negyed óra múlva pedig végre mindannyian az autóban ültünk. Louis vezetett míg Niall az anyósülésen foglalt helyet. Én pedig Zaynel és Harryvel hátul. Elég lassan tudtunk csak haladni mikor hatalmas tömeg volt az utakon. Ráadásul Niall egész úton jajgatott mivel állítása szerint az éhenhalás szélén állt. Én csak csendben meghúztam magam és alig vártam, hogy ülhessek át a saját kocsimba és mehessek a buliba. Em még biztos nem ért haza mert akkor felhívott volna. Ideges voltam és minél előbb haza akartam menni. Késő van már és féltem Őt. Ilyen bulikban akár mi megtörténhet.
- Itt meg mi történt? - szólalt meg Louis közben pedig lassított a tempón. Előrébb másztam, hogy jobban lássak ki az ablakon. Az út le volt zárva és a mentő autók fényei miatt jól kivehető volt, hogy baleset történt. Méghozzá elég csúnya baleset. Ugyanis egy fekete BMW egyenesen neki hajott az út szélén álló fának és ripityára tört. Akaratom ellenére is az jutott eszembe mikor alig pár hónapja Emma is autóbalesetet szenvedett. Akkor majdnem elveszítettem Őt. És megfogadtam, hogy soha nem fogom magára hagyni. - Kerülő úton kell mennem. - tette még hozzá.
- Louis Te most szórakozol velem? - nézett rá Niall gyilkos pillantással. - Éhes vagyok! Ha kerülő úton mész, esélyem sincs oda érni a Nando'sba zárás előtt.
- Akkor majd elmész holnap. - mondta egyszerűen Zayn és kényelmesen hátra dőlt az ülésen. Nekem sem tetszett ez az ötlet. Ha hosszab úton megy az fél órával tovább tart.
- Tudsz jobb ötletet Niall? Mert én nem. - mondta mérgesen Louis majd hátra tolatott végül pedig megfordult. Utoljára még vissza pillantottam és épp láttam ahogy a mentősök egy hordágyat tolnak be a mentőautóba.
Életem leghosszabb haza vezető útja volt. Szinte megkönnyebülve szálltam ki az autóból és indultam el az autóm felé. De pár lépés után megtorpantam ugyanis a zsebemben elkezdett csörögni a mobilom. Gyorsan elő kaptam és megnéztem a képernyőn amin egy ismeretlen szám virított. Félve nyomtam meg a zöld gombot és tartottam a fülemhez.
- Üh, Igen? - szóltam bele.
- Liam Paynel beszélek? - kérdezte egy ismeretlen mély férfi hang. Hasam görcsbe rándult mikor szólásra nyitottam a számat.
- É-én vagyok az. - nyögtem ki végül. A srácok észrevették, hogy valami nincs rendben ugyanis feszülten körém álltak.
- Csak tudatni szerettem volna magával, hogy Emma Sparks ma autóbalesetet szenvedett és a városi korházba szállították. - elfehéredtem és közel voltam az ájulás széléhez. Szédült velem a világ és nem tudtam másra gondolni csak Emmára. Már megint ugyan az történik mint pár hónapja. Akkor majdnem elveszítettem, mi lesz ha most tényleg elveszítem? Én abba bele halok. - Nem tudom, hogy milyen közeli hozzátartozója, de az Ön száma volt a legelső a hölgy telefonjában. - képtelen voltam válaszolni. A telefon kicsúszott a kezem közül és a járdán landolt aminek az lett a következménye, hogy a kijelzője össze tört. De nem foglalkoztam vele. Fejembe még mindig az a mondtat járt, hogy autóbalesetet szenvedett. Én pedig még nem vagyok mellette.
- Liam mi történt? - kérdezte aggódva Harry. Éreztem ahogy szememből kicsordul az első könycsepp, de nem töröltem le. Hagytam, hogy végig folyon az arcomon.
- Emma...- képtelen voltam befejezni, helyette hangosan felzogoktam.
- Mi történt Emmával Liam? - nézett rám idegesen Louis majd erősen a vállamra tette a kezeit. De mivel nem válaszoltam gyengéden rázott rajtam egyet. - Mond már, mi történt vele?
- Autóbalesetet szenvedett és kórházba szálították. - nyögtem ki végül. Louis elfehéredett, elengedett majd maga elé bámult és nem szólt semmit. A többiek is megsemmisülten próbálták feldolgozni a hallottakat.
- Akkor mit ácsorgunk még itt? - szólalt meg Zayn és újra vissza szálltunk az autóba. De most nem Louis vezetett mivel Ő teljesen sokkos állapotba került. Ezért Niall ült a volán mögé majd kicsit sem lassan elindult a kórház felé.
Mikor megérkeztünk és rögtön kipattantam az autóból és elkezdtem rohanni a már jól ismert épület felé. Rossz emlékek lepték el az elmém mikor a megszokott folyosón mentem végig és álltam meg az információs pult előtt.
- Emma Sparkst keresem. Nemrég hozták be. - hadartam el egy szuszra pont akkor mikor a srácok is utol értek. A nővér elkezdett keresgélni a gépen.
- Áh itt van Dr.Mitchell. - mutatott a szemüveges elég köpcög orvosra aki felénk tartott. Én rögtön megindultam felé, Ő pedig megtorpant.
- Maguk Miss.Sparks hozzátartozói? - mért végig a srácok pedig velem együtt bólintottak.
- A barátja vagyok. Liam Payne. - nyújtottam a remegő kezem az orvos pedig elfogadta a gesztusomat majd tekintetét újra vissza vezette a kezében tartó papírjaiba. - Ugye jól van, nem lett semmi komolyabb baja? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Úgy utálom mikor nem válaszolnak rögtön. Miért nem tud megszólalni?
- Jól van. Enyhe agyrázkódást szenvedett. Szerencsére semmi komolyabb baja nem esett. Most még alszik, de szerintem hamarosan magához tér. - megkönnyebülten sóhajtottam fel. Nem lett komolyabb baja. Megúszta egy kis agyrázkódással. Azt majd valahogy kiheveri. Az biztos, többet sehova nem megy nélkülem. Tudtam, hogy most sem lett volna szabad maga elengednem. Ez az én hibám, hogy most itt van.
- Mikor láthatom? - kérdeztem izgatottam, ugyanis alig vártam, hogy újra a karjaim közt tarthassam.
- Hamarosan. - mondta Dr.Mitchell majd újra a papírjait kezde el vizsgálni. - Esetleg Lana Spell hozzátartozóival nem találkoztak? - pillantott rám, de mikor Lana neve elhagyta a száját, Zayn félve lépett mellém. Te jó ég Lana is vele volt? Hát persze, hisz mondta, hogy együtt mennek abba a buliba.
- A barátja vagyok. - mondta bizonytalanul Zayn és látszott az arcán a rémület. - Zayn Malik. Ugye jól van?
- A jobb lábát operálni kellett mivel a térdében lévő csontok apró darabkákra zúzódtak. Ezért elég hosszú ideig nem fog tudni lábra állni és csak mankók segítségével fog tudni járni. - magyarázta a doki, Zayn pedig bólintott egy aprót. Ha ezt Lana megtudja akkor megbolondul ugyanis így nem fog tudni járkálni az üzletekben és vásárolni. Neki ez pedig kész rémálom lesz. - A két lány szerencsésen túlélte azonban a két fiúról már nem mondható el.
- Milyen két fiú? - kérdezte értetlenül Niall. A számból vette ki a szót.
- Benjamin Clinton és Mark Hilton. - adott választ Niall kérdésére. Cseppet sem voltak ismerősek ezek a nevek és szerintem Emma soha nem beszélt nekem róluk. - Sajnálatos módon nem tudtuk őket megmenteni. Mr. Clinton még a helyszínen meghalt, Mr. Hilton pedig az újraélesztés közben. - hát ez tényleg szomorú. De miért van olyan érzésem, hogy ez az egész baleset az Ő hibájuk volt? A nyakamat teszem rá, hogy részegek voltak és úgy ültek volán mögé. Valahogy nem tudom Őket sajnálni. - Ha akarnak bemehetnek a lányokhoz. - tette még hozzá Dr.Mitchell majd ahogyan jött úgy el is ment.
Gondolkodás nélül benyitottam a kórterembe majd rögtön elindultam Emma ágya felé. A srácok halkan jöttek utánam majd az ágy köré álltak. Én leültem szorosan mellé majd lágyan megfogtam a kezét. Néhány karcolás volt a testén és ha a feje nem lett volna bekötve észre sem lehetett volna rajta venni, hogy autóbalesetet szenvedett. Annyira rossz volt Őt így látni. Nem vagyok hozzá szokva, hogy nem látom a mosolyát.
- Soha többet nem hagylak magadra Emmus. Megígérem. - fölé hajoltam és gyengésen megpusziltam az arcát majd vissza húzódtam a székre és csak néztem alvó arcát.
Csak néztem és néztem és senki nem szólt semmit. A többiek komolyan álltak az ágy körül és egyikőjük sem mondott semmit. Azt vártuk, hogy mikor fog magához tértni.
Éjfél már javában elmúlt mikor megmoccant. Erősebben szorította a kezem és lassan kinyitotta kék szemeit. Én vigyorogva felugrottam majd fölé hajoltam és meg akartam csókolni, de Ő szörnyülködve elhúzódott Tőlem.
- Mégis mi a szart csinálsz Te ütődött? - nézett rám és undor terült szét az arcán.
 A srácok egyesével mentek ki a kórteremből, hogy szóljanak valamilyen orvosonak mivel magához tért.  Értetlenül néztem rá, és nem értettem ezt a kérdését...

16

Itt a kövi rész. Igaz a múlkorihoz megint csak 2 komit kaptam, de már nem érdekel. Viszont ez a rész egy kicsit hasonlít az első évadhoz, de nyugi nem fog hasonlítani a következő részekben :D komizni

Nem mondhatnám, hogy a következő napokban unatkoztam. Szinte mindig történt valami szóval Liammel örültem ha esténként kettesben tudtunk lenni. De akkor is csak arra volt ereje, hogy megcsókoljon mivel aztán rögtön bealudt. Ugyanis szinte minden nap a stúdióban voltak és az új albumon dolgoztak. Néha velük mentem viszont végül már kezdtem megunni ezért olyankor az időmet Lanával töltöttem. Azonban Lanának iskolába kellett mennie, de értem képes volt ellógni. Amit még mindig nem tartok jó ötletnek mivel bajba fog kerülni miattam.
A napok rohamosan teltek én pedig minél szomorúbb lettem, ugyanis nem akartam vissza menni New Yorkba. Nem is a várossal volt a gond hanem az iskolával. Megint minden előről fog kezdődni és megint csak Liamre számíthatok.
***
Csütörtök reggel mikor felébredtem kissé elszomorodtam ugyanis Liam nem volt mellettem. Pedig a stúdióba még nem mehettek el. Lassan kikeltem az ágyból és elvégeztem a reggeli tehendőimet. Miközben mentem le a folyosóra akkor tudatosult bennem, hogy a többiek még mélyen alszanak. Akkor már megint hova tűnhetett Liam? Esküszöm sokszor megrémít ezzel a viselkedésével, hogy csak úgy eltűnik.
Egy kakaó társaságában leülte a TV elé és egy zenecsatornára kapcsoltam ahol épp egy Rihanna dalt szólt. Fejemmel elkezdtem mozogni a zene ritmusára, majd mikor a refrén jött én is elkezdtem a szöveget énekelni.
- Oh, na, na, what’s my name? - dúdoltam hangosan és semmi másra nem koncentráltam.
- Oh, na, na, Mrs. Payne. - fejezte be mögöttem Liam kuncogva és hátulról áttkarolta a nyakamat miközben egy jó nagy puszit nyomott az arcomra. Kissé meglepődtem a hirtelen felbukkanásán, de a kijelentésén még inkább. Valahogy olyan jó volt azt hallani, hogy Mrs.Payne. Milyen jó lenne ha egyszer tényleg így hívnának.
- Komoly? - emeltem rá a tekintetemet Ő pedig egy nagyot bólintott majd kérdezés nélkül kivette a kezemből a kakaómat és az egészet megitta. Most, hogy így végig néztem eléggé ki volt fáradva ráadásul sport felszerelés volt rajta. - Hol voltál Limuci ?
- Futni. - válaszolta egyszerűen. - Hívtalak.
- Uhh bocsi, fent hagytam a mobilom. - húztam el a számat.
- Semmi baj, de ilyenból ne csinálj rendszert mert aggódtam. - nyomott egy csókot a számra majd feltápászkodott a kanapéról. - Megyek zuhanyozni. - kiáltotta el magát miközben rohant fel a lépcsőn. És igen a többiek még mindig aludtak. Az üres kakaós poharamra néztem majd gondoltam egyet és vissza mentem a konyhába, hogy csináljak egy újat Liamnek.
Mikor elkészültem boldogan indultam fel az emeletre ahol a szobánk volt majd benyitottam az ajtón és szembe találtam magam a félmeztelen pasimmal. Egész testét nem takarta más csak egy törülköző míg egy másikkal a vizes haját szárította. Számban a nyál megállt miközben végig néztem tökéletes alakján. Ezt nem hiszem el, hogy még mindig ilyen reakciókat tud kiváltani belőlem. És ezt Ő is észrevette mivel pimaszul vigyorgott rám.
- Nocsak Emmus tetszik a látvány? - kérdezte közben pedig kacsintott egyet. Totál zavarba jöttem és csak pislogtam.
- Öhm. É-én csak csináltam neked kakaót. - dadogtam mint egy szerelmes kis csitri.
- Imádlak, ugye tudod? - kérdezte miközben közelebb lépett hozzám és lassan a falhoz nyomott. Kezeit a derekamra csúsztatta miközben szenvedélyesen megcsókolt. Lábaim elgyengültek és ha nem tartott volna meg az biztos, hogy  a karjaiba ájultam volna. - Alig várom, hogy újra New Yorkba legyünk kettesben. - egy utolsó lágy puszit nyomott a számra majd elengedett. Talán most már énis várom, hogy újra az Államokban legyünk...kettesben. - Egyébként ma megint stúdiózni megyünk. Ha akrsz nyugodtan eljöhetsz.
- Köszi, de nem. Megígértem Lanának, hogy elmegyek elé a sulihoz. - utasítottam vissza miközben Ő elkezdett öltözködni. Jó is, hogy az eszembe jutott. Igazából semmi kedvem nincs a régi sulimhoz menni mivel nem akarok találkozni a többiekkel. De ha már egyszer megígértem neki.
Dél múlhatott mikor a fiúk elmentek otthonról én pedig magamra maradtam a villába. A gimi elég közel volt hozzánk szóval a gyaloglást választottam. Épp a cipőmet húztam fel mikor csengettek az ajtón. Mivel úgyis indultam kinyitottam az ajtót és szembe találtam magam egy ismeretlen lánnyal. Haja szőke volt néhány rózsaszín tincsel, barátságosan mosolygott rám én pedig azon gondolkoztam, hogy honnan ismerem.
- Szia. Segíthetek? - kérdeztem kedvesen miközben Ő felém tartott egy fekete bőr dzsekit.
- Szia. Én csak Zaynt keresem ugyanis az autómba hagyta a kabátját. - mutatott a ruhadarbra én pedig csodálkozva néztem. Honnan ilyen ismerős ez a lány. - Igazából Perrie vagyok és Te ha jól sejtem Emma. - Perrie hát persze. Ő az a lány aki tetszik neki.
- Igen én vagyok. - bólintottam mosolyogva. - Zayn sajnos nincs otthon, ugyanis a srácokkal stúdiózni mentek. Én pedig épp a barátnőmhöz indultam. - én próbálok kedves lenni vele, de valahogy nem megy. Lana és Zayn még mindig járnak. Erre fő kiderül, hogy ezzel a csajjal már autózgattak is.
- Oké, de azért itt hagyom. - vont vállat egyszerűen. - Amúgy örülök, hogy találkoztunk mivel mindig is csodáltalak amiért ennyire kitartasz Liam mellett pedig világsztár. - mosolygott rám barátságosan. Talán nem is annyira reménytelen eset. Sőt nagyon is szinpatikus.
- Most akkor Te és Zayn...jártok? - kérdeztem óvatosan, mire az arcára fagyott a mosoly. Hupsz talán kényes témára tapintottam. Lehajtotta a fejét, de nem válaszolt.
- Nem. Mi csak barátok vagyunk. Vagyis...Ő szerintem úgy tekint rám. De ez nem téma. - zárta le gyorsan a témát én pedig úgy döntöttem, hogy nem faggatom tovább. Hisz látszik rajta, hogy nem akar róla beszélni. Bólintottam egy aprót. - Ha akarod szívesen elviszlek a barátnődhöz. - ajánlotta fel vidáman.
- Az jó lenne. - néztem rá hálásan majd elindultunk az autója felé. Igazából nem sok mindenről tudtunk beszélni mivel mint ahogy nemrég mondtam a gimi közel volt a villához. Alig öt perc autóval. Viszont Perriet nagyon megkedveltem. Akár még barátnők is lehetünk. Isten bocsájsd meg bűnömet, de Ő sokkal jobban illik Zaynhez mint Lana. Hisz még az izlésük is ugyan az. Mint ahogy kiderült az X-Factorban ismerkedett össze Zaynel a fináléban ahol a fiúk fellépők voltak Ő pedig a csapatával a Little Mix nevezetű együttesel a fődíjért harcolt. És meg is nyerték.
Mikor kiszálltam az autóból még utoljára megköszöntem Perrienek amiért elhozott és elindultam a suli kapuja felé. Pont akkor mikor kicsöngettek. A diákok úgy indultak meg az épületből mint egy csorda. Örültem mivel senkit nem érdekelt, hogy ki vagyok. Csak nyugodtam álltam és köszöntettem az ismerősöknek. Végül pedig megpillantottam Lanát aki mikor meglátott boldogan rohant felém.
- Nézd csak Em, kit hoztam neked. - állt meg előttem majd pár másodpercel később két srác lépett elém vigyorogva. Arcomra egy széles mosoly húzódott mikor megpillantottam Bent és Markot. Régi haverjaim voltak, vagyis jobban mondva a fiú barátaim. Sőt Bennel mikor 14 éves voltam úgymond jártam. Igen jártunk, de soha nem csókolóztunk. Érdekes felfogás mi?
- Sziasztok srácok. - köszöntöttem őket boldogan és mind kettőjüket boldogan megöleltem. - Mizu?
- Lana mondta, hogy vasárnap mész haza. Arra gondoltunk, hogy pénteken Te is eljöhetnél a házi bulimba amit én szervezek. - hívott meg vigyorogva Ben. Elgondolkoztam rajta. Annyira régen lógtam már velük, hogy szívesen elmennék. De ugye itt van Liam aki hát, nem az ilyen bulikhoz van szokva. Viszont én nem akarok nélküle menni.
- Majd még meglátom. - mondtam mosolyogva.
***
- Sajnálom Emmus, de péntek este egy jótékonysági koncertünk van. - húzta el a száját sajnálkozva Liam mikor elmondtam neki Ben buliját. Csalódottan ültem ültem le az ágyra. Pedig én annyira el akartam menni. Liam észre vette, hogy elszomorodtam mivel leült mellém és kedvesen elkezdte simogatni a hátam. - De Te nélkülem is nyugodtan elmehetsz.
- Jó, de az úgy nem olyan. Én veled akartam menni. - mondtam komolyan.
- Lana is ott lesz. Biztos elleszel nélkülem is. Én bízok benned. - nézett a szemem közé. Jól estek a szavai ezért kedvesen megcsókoltam.
Péntek hamar eljött. Igazából már nem is volt annyira nagy kedvem elmenni. Liam tudom, hogy elengedett, de láttam rajta, hogy szomorú amiért nem jöhet velem. Késő délután volt mikor a srácok indultak a koncertra. Liamre kellett a legtöbbet várni mivel nem bírt tőlem elszakadni.
- Vigyázz magadra. Szeretlek Emmus. - csókolt meg olyan tizedjére.
- Sietek haza és én is Szeretlek Li. - simogattam meg az arcát mosolyogva. Utoljára megpuszilta az arcomat majd végre elindult mivel Lana is megérkezett már ugyanis nekünk is indulnunk kellett a buliba.
Kedvtelenül szálltam ki Lana autójából Benék háza előtt ahol már az udvaron lehetett hallani a dübörgö zenét. Meg sem lepődtem azon, hogy már egy csomó ember totál részeg volt. Köztük volt Ben és Mark is pedig a buli még csak most kezdődött. Oda álltam a pulthoz míg Lana a táncoló tömegbe ment engem pedig magamra hagyott. Mennyivel jobb lenne ha Liam is itt lenne. Ő biztos nem hagyna egyedül.
Az órák teltek én pedig halálra untam magam. Tizenegy óra is elmúlhatott már mikor meguntam a semmittevést és karon ragadtam Lanát akiben már elég sok alkohol volt.
- Te normális vagy? Mégis, hogy fogunk így haza menni, hogy ittál? - ordibáltam vele mérgesen. Komolyan mondom nem normális. Iszik aztán meg képes lenne vezetni.
- Mi ez a civakodás lányok? - jött oda Mark és végig mért minketet. - Fuvar kéne? Ha akarjátok én szívesen haza viszlek.
- Ittál? - kérdeztem gyanakodva.
- Igen, de nem eleget. - vont vállat majd gyengéden kinyomott minket a házból az autójáig. Még csak ellenkezni sem engedett. MIért van ennyire rossz előérzetem?
- Hé én is megyek. - rohant felén Ben majd beszállt az anyós ülésbe míg Mark a volán mögé én Lanával pedig hátra.
Mark beindította a motort miközben Ben bekapcsolta a rádiót és jó hangosra tekerte a hangerőt. A gázra lépett és kicsit sem érdekelte, hogy egy kicsit túl gyorsan megy. Úgy hajtott az úton mint egy őrült és mindenki élvezte csak én nem. A piros lámpákon áthajtott és röhögött a merészségén. Én pedig imádkoztam, hogy minél elébb szálhassak ki ebből az autóból. Én hülye, képes voltam beszállni az autójába mikor tudtam, hogy ivott.
- Mark lassíts! - szóltam előre, de a zene miatt nem hallotta meg. Kétségbeesetten vissza dőltem az ülésre és akkor vettem észre, hogy Lana is riadtan pislog. Ennek nem lesz jó vége. Nagyon nem lesz jó vége.
Egy hatalmas fékezés, üvegtörés és körülöttem minden elsötétült. Hallottam, hogy körülöttem hangosan kiabálnak, de nem tudtam vissza szólni...

15

Sziasztok. Szóval el kezdtem gondolkozni egy új törin ami hát elég érdekes lesz. Nem tudom, hogy mi fog belőle összejönni, de remélem, hogy sikerül úgy megírnom ahogy én tervezem :D Komiznii

Szó nélkül követtem Liamet, miközben Ő kézen fogva húzott az autója felé. Kissé kellemetlenül éreztem magam mivel még csak esélyt sem adott, hogy elköszönhessek Nialltől. Nem akarom, hogy megsértődjön, hogy csak úgy leléptünk szó nélkül. De szerintem nem olyan mint aki nem értené meg, hogy egy kicsit kettesben akarunk lenni Liammel. Hisz akár, hogy is vesszük mióta újra Londonban vagyunk alig voltunk együtt. Vagy mikor együtt akartunk volna lenni akkor mindig megzavart minket valami. Mint például ma délután Harry és Louis. Igen akkor még Louis is normálisan viselkedett, úgy mint mindig is szokott.
Miért rándul görcsbe a gyomrom mikor Loura gondolok? Annyira rossz érzés arra gondolni, hogy ott ül egyedül a buli és senkit nem érdekel, hogy mi van vele. Jó tudom, hogy most nincs maga mivel épp Harryt próbálja kijózanítani, de ha nem kellene neki azt csinálni akkor egymagában ülne azon a kanapén és szomorúan nézné ahogy a barátai táncolnak és jól szórakoznak. És ez mind ki miatt van? Igaz az miatt a titokzatos csaj miatt akibe bele zúdott úgy, hogy a lánynak közben barátja van, ráadásul a srác az egyik régi barátja. Azért elbeszélgetnék azzal a csajjal és megmondanánk neki egy-két dolgot. Már nem azért, de azért legalább esélyt adhatnak Louisnak. Oké én elhiszem, hogy a pasijával tisztára egymásba vannak habarodva, de talán ha jobban megismerné Lout akár még valami ki is alakulhatna közöttük.
De miért érdekel ez engem ennyire? Louis már felnőtt ember aki maga is meg tudja oldani a problémáit. Igen ez igaz, de én már nem akarom többé szenvedni látni. Annyit szenvedett már az utóbbi időben, hogy egyszerűen fáj még csak rá néznem is. Pedig próbál úgy viselkedni előttem mint régen szokott, de nem tudja jól játszani a szerepét. Félek attól, hogy ez a lány megint csak bántani fogja. Hisz még csak nem is járnak, de Louis máris szenved miatta.
- Állj meg egy picit! - Liam hangjára össze rezzentem és megtorpant úgy ahogy parancsolta. Amíg én elmerültem a gondolataimban, megérkeztünk az autójáig. Érdeklődve pillantottam rá és vártam a folytatást, hogy miért is kellett megállnunk ilyen gyorsan. Egyébként már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki. Ahogy Liamet ismerem el fog kápráztatni. Nem is értem, hogy miért gondolkozok Louison amikor nekem itt van Liam. Hisz Louist sem érdekelte az mikor én bele estem Liambe, és Ő akkor nem beszélt velem, sőt még a létezésemről sem akart tudni. Akkor nekem miért kellene foglalkoznom Lou szerelmi életével?
Liam a farmerje zsebébe nyúlt majd pár másodperc múlva egy fekete kendőt húzott elő és a hátam mögé lépett és kérdezés nélkül bekötötte a szemem. De még mielőtt sikerülhetett volna neki a terve én gyorsan elugrottam előle.
- Mégis minek akarod bekötni a szemem? - kérdeztem és apróra össze húztam a szemeimet és gyanakodva néztem Liamre. Cseppet sem tetszett ez az ötlet. Vagyis jó talán vicces, hogy én semmit nem látok, de egyben félelmetes is. Ki tudja, hogy mit tervez.
- Nem bízol bennem? - nézett a szemem közé. Elgondolkoztam. Oké erre a kérdésére nem számítottam. Persze, hogy bízok benne, ez nem is kérdés. Hisz szeretem, sőt még az életemet is rábíznám. De ez akkor is hülye ötlet. Eléggé paranoiás vagyok és a meglepetéseket sem nagyon szeretem.
- Mégis, hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy bízok benne!
- Akkor jó. - bólintott és ismét mögém lépett majd a szememre kötötte a kendőt. Nyeltem egy nagyot mikor a sötétségen kívül semmit nem láttam. Éreztem, hogy Liam ellép mögülem én pedig gyorsan a keze után kaptam. - Nyugi itt vagyok. - simogatta meg a kezemet.
- El ne engedj! - parancsoltam és hallottam ahogyan halkan felkuncog. Persze jó nevetni a tehetetlénsegemen. Ezt még nagyon csúnyán vissza kapja. - Bízok benned meg minden, de most akkor is tele a liberóm. - tettem hozzá gyorsan miközben ő lassan elkezdett vezetni és hallottam ahogy kinyitja az autó ajtaját majd segít beülni és újra rám csukja az ajtót, majd Ő is beszáll a volán mögé.
- Nyugi Emmus. - mondta kedvesen és elindultunk...valahova. Az egész úton semmit nem beszélt hanem inkább bekapcsolta a rádiót. Még jobban megijedtem ugyanis cseppet sem vall rá az, hogy nem beszél. Ilyenkor már rég tele szokta beszélni a fejem, most meg inkább bekapcsolja az a vacak rádiót. Ha nem szeretném ennyire már rég levettem volna a fejemről ezt a kendőt. Tisztára olyan hangulat lett úrrá rajtam mintha valaki épp elrabolna és most készülnének megerőszakolni. Még jó, hogy Liam ül mellettem és tudom, hogy éppen nem az jár a fejében, hogy megerőszakoljon. Habár neki megengedném mivel eddig még nem csalódtam benne és köztünk szólva elképesztően jól csókol. Na nem mintha életemben annyi pasival csókolóztam volna már, de Ő akkor is az elsőszámú befutó.
Az autó hirtelen megállt majd pár perc múlva Liam kinyitta az ajtómat és gyengéden kihúzott az ülésből.
- Indulhatunk is. - fogta meg ismét a kezem és lassan elkezdtünk gyalogolni ...fogalmam sincs hova. Szinte magam előtt láttam ahogy magában mosolyog a bénaságomon. Fogta a kezem, de így is nem egyszer magjdnem orra estem a saját lábamban. Hirtelen megállt és a következő pillanatba a karjai közé vetett és úgy indult fel a lépcsőn. - Még mielőtt jobban bepánikolnál, csak azért emeltelek fel mivel nem akarom, hogy leforogj a lépcsőről. - mondta nevetve én pedig éreztem, hogy elpirulok. Mennyire ismer már és tudja, hogy milyen béna vagyok. Ezzel a kijelentésével teljesen egyet kell értenem. Bekötött szemmel tuti, hogy leforogtam volna a lépcsőről és ahogyan ismerem magam még szegény Liamet is magammal rántottam volna. - Meg aztán így romantikusabb is. - tette hozzá kuncogva. Ja, mivel úgy nézünk ki mint a friss házasok.
Lassan lépkedett fel a lépcsőn majd nem sokkal később lágyan letett a földre és hallottam ahogy kinyit egy ajtót. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy mire készül. Istenem minek kellett a szememre kötnie ezt a szar kendőt.
Épp mérgesen duzzogtam mikor megéreztem gyengéd kezeit az arcomon és végre levette a szemeimről a kendőt.
- Végre...-mondtam felháborodva mikor kinyitotta a szemem, ám a szavak hirtelen belém ragadtak mikor megláttam, hogy hova is hozott.
Köpni- nyelni nem tudtam miközben meghatódva néztem, hogy mit csinált a villa tetején. Az egész tetőt tele rakta gyertyákkal középre pedig egy pokrócot rakott le amin kényelmesen el tudunk férni ketten is. De ami a legjobban tetszett az-az volt, hogy felettünk a csillagok ragyogtak és a gyertyákon kívül semmi más fényforrás nem volt. Ettől annyira romantikus lett az egész.
- Liam ez csodás! - ugrottam a nyakába majd szenvedélyesen megcsókoltam. A hirtelen mozdulatomtól meglepődött ezért egy lépést hátrált mikor a nyakába ugortam, de szerencsémre meg tudott tartani. Hát igen már kellő képpen megedzsődött mellettem.
- Örülök, hogy tetszik. - mosolyogott rám mikor ajkaink elváltak és a pokróchoz vezetett majd egymással szemben leültünk. Én csodálkozva vizslattam a teremet miközben Ő mosolyogva nézett. Annyira tökéletes volt ez az egész. Nem tudtam egy helyben maradni. Mellé másztam és fejemet a vállára tettem miközben Ő egy puszit nyomott a homlokomra. Mégis megérte eljönni Niall bulijáról.
Hosszú percekig csak szótlanul ültünk, mikor Ő elhúzódott tőlem és szembe ült velem. Rögtön tudtam, hogy tervez valamit mivel olyan érdekesen mosolygott. Mint mindig amikor valamin töri az eszét.
- Mit szólnál hozzá ha játszanánk valamit? - kérdezte izgatottan. Elég fura kérdés volt pont az Ő szájából hallani azt, hogy játszunk. Már csak az a kérdés, hogy mire célzott.  - Hallottál már arról a játékról, hogy Mondj Igazat? - húzta fel a szemöldökét én pedig megcsóváltam a fejem.
Elég érdekesen hangzik. Csak nem lehet annyira szörnyű. Amúgy is most semmi nem tudja elrontani a kedvem. Nem nagyon szeretek játszani, de azt hiszem most engedek a csábításnak.
- Jól hangzik. - vigyorogtam. - Hogyan kell játszani?
- A lényeg az, hogy a másik játékos szemét kell figyelned, hogy vedd észre mikor mond igazat és mikor hazudik. Ha hazudik akkor vetkőznie kell. Ennyi az egész. - csapta össze a kezét. Miért nem lepődök meg a vetkőzős részen?
- Gondolom Harry találta ki. - forgattam meg a szemeit, Liam pedig bólintott egyet. - Szóval a lényeg az, hogy kérdéseket kell feltenni és figyelni kell, hogy igazat-e mondunk. De ha úgy gondoljuk, hogy az ellenfél hazudik akkor vetkőznie kell. - foglaltam össze magamnak. Elég perverz játék. De nem értem, hogy miért pont ezt akar játszani. Hisz mindent tud rólam és semmi titkolni valóm nincs előtte. De ha ezt akarja, hát legyen. Engem semmivel nem tud zavarba hozni. - Kezdhetjük!
- Lányoké az elsőbbség. - ajánlotta fel rögtön, mire én bosszúsan ránéztem közben pedig a kérdésen gondolkoztam. Mégis mi a csodát kérdezzek Tőle?
- Ha a sulim nem lenne New Yorkba akkor itt Londonban is képes lennél össze költözni velem? - kérdeztem és láttam ahogyan mosolyog az orra alatt. Oké tudom elég béna kérdés volt, de engem személy szerint érdekel. Mi van akkor ha a válasza nem? Akkor tudni fogom, hogy csak miattam költözött össze velem és nem a saját akarata miatt.
- Egyértelműen igen! - vágta rá én pedig az arcát néztem. Semmit olyan jel nem volt rajta ami a hazudásra lenne jellemző szóval igazat mond. Ami nekem nagyon jól esik.
- Ki volt az első igaz szerelmed? - nézett rám. Hoppá szóval Ő rögtön a perverz részekre megy?
- Te! - mondtam egyszerűen, mire mosolyogva bólintott egyet.
- A bandából ki a legjobb barátod? - láttam rajta, hogy elgondolkozik majd hosszú másodpercekkel később válaszolt csak.
- Nem tudok köztük dönteni. Mindegyikőjük szeretem valami miatt. - válaszolta végült. Valahogy sejtettem, hogy ezt fogja mondani. Gondoltam, hogy nem fog kiemelni senkit sem név szerint.
- Ha én nem lennék, vagy még mindig azt hinnéd, hogy a mostohatestvéred vagyok akkor a bandából kivel járnál? - húzta fel komolyan a szemöldökét. Éreztem, hogy az arcom elfehéredik. Ez elég durva kérdés volt amit Tőle nem vártam. Mégis, hogy kérdezhet ilyen?
- Liam Te meg vagy húzatva? Mégis, hogy jutott az eszedbe ilyen kérdés? - kérdeztem felháborodva. Arcán egy gúnyos mosoly terült szét. Mintha ezt az egész játékot igazából ez miatt a kérdés miatt találta volna ki. De mégis miért érdekli Őt ennyire. - Ha azt hiszed, hogy van valami köztem és Louis között előre szólok, hogy tévedsz. Ma este csak azért beszélgettem vele mert megsajnáltam, mellesleg csak hogy tudd szerelmes egy másik lányba aki nem én vagyok! - mondtam teljesen kikelve magamból, de nem úgy tűnt mint akit érdekel a magyarárkodásom.
- Ne tereled a témát. Válaszolj. Ha nem teszed zálogot kell adnod. - kulcsolta össze a kezeit a melle alatt. Mérgesen kifújtam a levegőt és a következő pillanatban mérgesen hozzá vágtam a kabátomat. Nem fogok ilyen hülyeségre válaszolni.  Jó ha Ő így akar játszani akkor megkapja.
- Kivel veszítetted el a szüzességed? És ne mond azt, hogy velem mert úgyis tudom, hogy hazudsz. - mondtam bunkón, Liam pedig meglepődött a kérdésemen. Elkezdett fészkelődni a tekintetét pedig az égre emelte. Most megfogtam. Igazából mindig is érdekelt, hogy kivel csinálta először. Csak eddig soha nem volt merszem megkérdezni Tőle. Viszont most megtehetem.
- Oké legyen. - sóhajtott fel végül és az arcomba nézett. - Még az X-Factor idején ismerkedtem meg egy lánnyal. Daniel Peazernek hívták és Ő volt az egyik háttértáncos. Szerelem első látásra ha lehet így mondani. 16 voltam szóval persze, hogy rögtön rámozdult. Vagyis jobban mondva Harrynek köszönhettem, hogy meg mertem szólítani. De nem is ez a lényeg. Megdícsértem a kabátját Ő pedig kedvesen vissza mosolyogtt rám. Másnap úri ember módjára kinyitottam előtte az ajtót és talán itt kezdődött minden. Elkezdtünk találkozgatni és összejöttünk. - rossz volt ezt így hallani. Szörnyű volt bele gondolni, hogy volt egy lány akit talán ugyan úgy szerett mint egem. Ugyen ezeket mondta neki, mint nekem és végül mégis szakítottak. Pedig a hallottak alapján tényleg szerethette.
- Szép kis történet. - mondtam végül csak azért, hogy mondjak valamit.
- Még nem fejeztem be, ugyanis a lényeget kihagytam. - szólt közbe. - Danielle 5 évvel idősebb volt tőlem. Mikor erről tudomást szereztem már megtörtént a dolog az időt pedig nem tudtam vissza fordítani. Ha tudtam volna esküszöm még csak hozzá sem nyúltam volna. Persze mikor ezt megtudtam rögtön szakítottunk és utána nem volt senkim egészen addig amíg Te fel nem bukkantál. Hidd el Em, Danielle nekem nem jelentett semmit. Számomra az első az veled volt! - nézett a szemem közé szomorúan. Láttam az arcán, hogy tényleg fáj neki erről beszélni. Ezért, az ölébe ültem a kezeimet pedig a nyaka köré fúrtam.
- Semmi baj. Hisz én se veled csókolóztam először hanem Zaynel. Szóval nekem is lelkiismer furdalásomnak kellene lennie akkor. Mindenki követ el hibákat. - mondtam kedvesen.
- De akkor is az Zayn volt. Még Danielle egy érett nő! - lett libab bőrös és, hogy elfeledtessem vele gyorsan megcsókoltam.
- Szerintem nem olyan ciki. - mondtam vigyorogva mire Ő csúnyán rámnézett. - Viszont örülnék neki ha végre abba hagynád azt a hülyeséget, hogy Louisnak bejövök. Csak barátok vagyunk és azok is leszünk mivel én csak téged szeretlek.
- Én is csak téged szeretlek és ez örökké így is marad. - húzott ismét magához és ismét megcsókolt...

14

Itt is a kövi rész. Örülnék ha ehhez is annyi komit kapnák mint tegnap :D

A romantikázásból végül nem lett semmi. Harrynek és Louisnak eszük ágában sem volt magukra hagyni minket Liammel. Ott ökörködtek az ágyon, később pedig Liam is beszállt a hülyéskedésbe. Vad párnacsatát vívtak én pedig szépen szívtam mivel valahogy mindig engem találtak el. Amikor ezt megunták, Liam rám vetette magát és elkezdett csikizni. Az egész ház az én sikoltozásommal volt tele és ha valaki az utcáról meghallott szerintem azt hitték, hogy emberkínzás történik éppen. Ráaádásul a fiúk pedig torkuk szakadtukból nevettek a szenvedésemet. Tudtam, hogy semmi esélyem nincs ellenük, hisz ők hárman voltak ráadásul fiúk, míg én egyszál magamban mint lány.
Végül jó messzire húzódtam Tőlük, Ők pedig folytatták az ágyon való birkózást. Liamet rég láttam már ennyire felszabadulni. Valahogy már hiányzott az arcáról ez a mosoly amit most le sem tudna magáról vakarni. Tudom, hogy már erre volt szüksége, hogy lehessen újra a haverjaival és lazulhasson el.  Őszintén szólva nem bánom, hogy végül így alakultak a dolgok.
Liam jól szórakozott és újra minden rendben van közte és Louis között. Én pedig örülök mivel boldog. És nekem ez a lényeg.
Este hat óra múlhatott mikor lenyugodtak és szó nélkül bealudtak a filmen. Lassan felálltam mellőlük és mosolyogva néztem ahogy mélyen alszanak. Liam feje Lou vállán pihent, míg Harry feje Louis lábán pihent. Olyanok voltak így mint a testvérek. De komolyan, nagyon hasonlítanak egymásra!
Nesztelen léptekkel elindultam az ajtó felé és csendesen becsuktam magam után az ajtót. Nincs szívem őket felébreszteni viszont nekem készülődnöm kell, ugyanis nyolc órakok kezdődik Niall bulija amiről nem késhetünk el.
Elindultam a konyha felé, majd mikor beléptem megtorpantam ugyanis megpillantottam Zaynt miközben a fejét lógatta szomorúan. Előtte egy pohár hevert amiből már félig kiitta a narancslevet. Mikor észre vett, felpillantott rám majd ugyan úgy szomorúan lehajtotta a fejét. Miért van olyan érzésem, hogy a szomorúságának köze van Lanához?
- Miért lógatod az orrod Zayn? - kérdeztem egy barátságos mosoly kíséretében, közben pedig leültem egy közvetlen melletti lévő székre. Először nem válaszolt csak gyorsan vállat vont. Én pedig csak kíváncsian néztem és végre felemelte a fejét majd kényelmesen a szék támlájának dőlt.
- Hallom tegnap voltál Harryvel Lanánál. - szólalt meg és felém fordult. Na jó azért erre nem számítottam. Reménykedtem benne, hogy nem fog rögtön a lényegre térni. Esküszöm felcsaphatnák kerítőnek. Mostanában mindenki nekem panaszkodik és tőlem várják a tanácsokat.
- Igen voltunk és tudom azt, hogy most szarul alakulnak köztetek a dolgok. De szerintem hülyeség ez az egész, ugyanis Lana azt várja, hogy keresd meg és béküljetek ki. Nem gondolta komolyan azt, amit mondott. Szomorú miattad. - oké talán egy picit többet hazudtam a kelleténél. Lanán nem nagyon látszódott, hogy szomorú. De erre úgysem fog senki rájönni. Vagyis remélem.
- Megismerkedtem egy lánnyal. - mondta mire bennem még az ütő is megállt. Hogy mit mondott? Megismerkedett egy lánnyal és az a lány nem Lana. Várjunk csak akkor Zayn nem is Lana miatt szomorú hanem az miatt a lány miatt. Te jó ég akkor tényleg szakítani akar a barátnőmmel? - Perrienek hívják és tök aranyos. És most nem tudom mit csináljak. Szeretem Lanát, de ezzel a dühkitörésével most teljesen kiakasztott. Rosszul esik, hogy nem bírja a barátaimat, pedig nekem a srácok az elsők és nem fogok miatta össze veszni velük. - öntötte ki a szívét én pedig teljesen megértettem. Lana fura lány és, hogy őszinte legyek, nem érdemeli meg Zaynt. Zayn egy csendes és kedves srác akinek csak a kinézete rosszfiús, de a szíve aranyból van. Lanához inkább olyan pasi való mint Aaron volt. Nem is értem, hogy miért szakítottak.
- Fogalmam sincs, hogy mit mondjak Zayn. - néztem rá sajnálkozva, és megsimogattam a kezét barátságosan. - Lana a legjobb barátnőm, de ezzel most én sem értek egyet amit csinál. Barátnőd még lehez egy csomó, de legjobb barátot az életben csak egyszer találálsz. És ha tényleg ennyire tetszik ez a Perrie akkor pedig hallgass a szívedre.
Zayn küldött felém egy barátságos mosoly majd hálásan megölelt. Mikor elválltunk a lépcsők felől zaj hallatszott ami azt jelentette, hogy a srácok felkeltek.  És igazam volt ugyanis pár másodpercen belül az ajtóban álltak mind a hárman kómás fejjel.
Mosolyogva felálltam és mielőtt elmentem Liam mellett egy gyors puszit nyomtam az arcára majd elkezdtem készülődni a buliba.
***
Nyolc óra múlhatott mikor Louis leparkolt egy hatalmas épület előtt ahol a srácok stúdiója található. Niall azért csinálta itt a buliját mivel ezt a helyet szereti a legjobban. Ugyanis itt minden megtalálható ami neki kell. És mi kell neki? Egy csomó gyorskajálda.
Harry, Zayn és Louis rögtön bement mi pedig Liammel kézen fogva indultunk utánuk. A zene rögtön megcsapta a fülünket és máris egy csomó táncoló emberbe ütköztünk. Ilyen buliba még életemben nem voltam.
Niall az egyik asztal mellett állt amire egy csomó ajándék volt lárakva. De mikor megpillantott minket rögtön megindult felénk.
- Boldog szülinapot Niall. - öleltem magamhoz, Ő pedig hirtelen felemelt a földről fülig érő mosollyal. Mikor letett Liam felé fordult aki sugárzó mosollyal tartotta felé a dobozt amit közösen vettünk neki.
- Boldog szülinapot haver! - nyújtotta át neki az ajándékot és lepacsiztak. Niall rögtön elkezdte kicsomagolni az ajándékát majd mikor a keze ügyébe került a doboz tartalma szemei meghökkentek és hatalmasat nyelt.
- Úr Isten. Srácok ez komoly? - kérdezte közben pedig csodálkozva fogta a keze között a két Justin Bieber jegyet az egyik decemberi Madison Square Gardenes koncertjére ráadásul a VIP részlegbe. Ami annyit jelentett, hogy szemtől szembe találkozhat kedvencével. Őszintén megmondva az én ötletem volt mivel mindig is tudtam, hogy a Szöszi él-hal a kanadai gyerekért. Ráadásul Liam azt is mesélte, hogy mikor az X-Factorban Justin volt a sztárvendég és találkoztak vele, Niall egész végig a kezét fogta. - Legszuperebb ajándék amit ma kaptam.
- Igazából Em ötlete volt. Én csak lejártam fél New Yorkot, hogy beszélhessek a menedzserével aki először nem ismert meg mivel azt hitte csak kamuzok, hogy én vagyok az egyik 1D tagja. Majd majdnem kidobtak a színfalak mögül, de szerencsémre Emma közbe lépett és elintézte a dolgokat. - mesélte Liam a pár heti akciót ami tényleg igaz volt. Elég undok menedzsere van a Bieber gyereknek.
- Ráadásul három napig nálunk leszel New Yorkba. - tettem még hozzá, Niall pedig közel volt a síráshoz. Hogy ezt leplezze, hirtelen mind kettőnk nyakába ugrott és ott szipogott tovább. Nem hittem volna, hogy ennyire meghatódik majd. Ez annyira jó érzés, hogy ekkora örömöt tudtunk neki szerezni.
- Akkor gondolom a mi ajándékunkra már nem is vagy kíváncsi. - szólalt meg a hátunk mögül Harry, mire Niall rögtön elengedett minket és érdeklődve pislogott a másik három barátja felé akik közvetlenül mögöttünk álltak és egy hatalmas tortát tartottak a kezük között, amit még hárman is alig bírtak el mivel akkora volt.
- Ezek mi vagyunk? - lépett közelebb Niall és elkezdte tanulmányozni a tortát. Érdeklődve léptem közelebb én is és összehúzott szemöldökkel méregettem a tortát. Azon öt pici marcipán figura állt akik pontosan úgy néztek ki mint a fiúk élőben. Louis figuráján csíkos felső volt és piros nadrág, Liamen kockás ing és barna nadrág, Harry göndör haja kócos volt, míg Zayn haja feketén virított, Niall szőke haja pedig pontosan középen állt miközben mind az öten egy színpad féleségen álltak és a háttérbe a One Direction felirat volt látható.
Niallnek több sem kellett, arcáról patakokban csorogtak le a krokodil könnyek. A srácok ezt láttan mind a négyen megölelték az Ír manót míg én a háttérből figyeltem a jelenetet közben pedig nagyokat nyeltem nehogy én is elbőgjem magam. Ezt nevezik igaz barátságnak!
- Köszönök mindent. Legjobb szülinap a világon. - húzódott el Niall szemtörölgetve.
- Nem mindennap lesz az ember 18 éves. - kuncogott Zayn és megveregette Niall hátát. Hát igen ebben igaza volt. Hisz mégis csak tizennyolc lett ami nem kis szó.
- De mit ácsorgunk itt? Kezdőjön a buliiiii. - ordította el magát Louis és az első keze ügyébe kerülő poharat felhörpintette.
És ezzel a mondatával mindenki egyet értette. Szó szerint jól éreztem magam. De nem csak én éreztem magam ennyire jól. Liam állandóan táncolt és vigyorgott. Harry hamar megtalálta a közös hangot Niall ír unokatestvéreivel, míg az ünnepelt boldogan kóstolgatta a tortáit amit kapott.
Épp Zaynel táncoltam mikor megpillantottam Louis aki egymagában üldögélt egy távolabbi kanapén. Messziről látni lehetett rajta, hogy mennyire magányos.
- Itt van Lana. Szerintem ideje lenne megbeszélnetek a dolgokat. - fordítottam Zaynt a barátnőm irányába aki épp Liammel beszélgetett. Zayn félve bólintott egyet majd elindult Liamék felé. Én pedig megindultam Lou felé.
Mikor oda értem rögtön leültem mellé, Ő pedig csodálkozva mért végig.
- Nincs kedved táncolni? - kérdeztem, de Ő csak hevesen a fejét csóválta. - Élvezel itt ücsörögni egymagad miközben mindenki más jól szórakozik? - gúnyosan horkantott egyet és újra a táncoló népséget kezdte el nézni.
- Mintha érdekelne valakit, hogy mit csinálok. - mondta gúnyosan és lehajtotta a fejét.
- Ha így állsz a dolgokhoz akkor persze, hogy nem lesz barátnőd. Könyörgöm Lou, tedd már túl magad Eleanoron és Wenen. Egyikőjük sem szeretett téged, akkor Te miért szomorkodsz miattuk? - fagadtam ki mivel már tényleg az agyamra ment, hogy állandóan sajnáltatja magát.
- Mondod Te aki boldog a pasijával. Honnan is tudhatnád, hogy mit érzek? Fogadok, hogy soha nem voltál szerelmes egy olyan valakibe akiről tudtad, hogy mást szeret. - nézett a szemem közé úgy ahogy eddig még soha sem. Kék szemei tele voltak szomorúsággal. Louis szerelmes valakibe? De mégis kibe?
- Na hisz akkor miért nem veszed kezelésbe a dolgokat? Szerintem ha elmondanád a csajnak, hogy mit érzel iránta talán még lehetne is köztetek valami. Az nem akadály ha pasija van. - tanácsoltam. Louis szemöldökeit felhúzta mag sóhajtva vissza dőlt a kanapéra.
- Látszik, hogy nem értesz semmit. - csóválta a fejét.
- Akkor magyarázd el. - fordultam felé teljes tesetemmel. Újra rám nézett és láttam rajta, hogy gondolkozik.
- Emma az a lány, hogy is mondjam olyan tiltott gyümölcs féle,mivel a pasija egy régi barátom. Ráadásul totál egymásba vannak habarodva. Szóval biztos, hogy nem szakítana vele miattam. - magyarázta csalódottan én pedig sajnálkozva felsóhajtottam közben pedig erősen gondolkoztam. Ki a csoda lehet az a lány? Most már tényleg kíváncsi vagyok.
 De sajnos nem tudtam rajta tovább gondolkozni mivel Harry tűnt fel a tömegből akin rögtön észre vettem, hogy teljesen kiütötte magát. Zöld szemei csak úgy ragyogtak az alkoholtól
- Emmácska egész este téged kerestelek. Milyen dolog az, hogy már mindenkivel táncoltál csak velem nem . - meg sem várta a válaszomat rögtön felhúzott a kanapéról és elkezdtünk táncolni. Vagyis inkább én táncoltam Ő pedig össze- vissza lépkedett ráadásul a lábamra is rengetegszer rá lépett. De most az egyszer elnézem neki. Lopva Louisra néztem aki ugyan úgy ült egymaga.
Szívem szerint vissza mentem volna hozzá, de Harrytől nem tudtam megszabadulni. Hatalmas kő esett le a szívemről mikor megláttam, hogy Liam közeledik felénk.
- Ha nem haragszol Haz, elrabolom a barátnőmet. - húzott magához Liam én pedig boldogan álltam mellé.
- Miért akarod állandóan kiközösíteni Őt? - kérdezte felháborodva Harry és közel ment Liamhez aki hátrább lépett egyet és befogta az orrát mivel eléggé bűzlött már az alkoholtól.
- Nem válaszolok semmi csúnyát mert tudom, hogy holnap úgysem fogsz rá emlékezni. - állította le Liam. - Ideje lenne jól kialudnod magad.
- Majd én elviszem és kijózanítom. - jelent meg mellettünk Louis és átkarolta Harryt mivel már alig tudott megállni a két lábán. - Ti csak mennyetek és romantikázzatok.
Akkor jutott az eszembe, hogy Liam tervez valamit az estére. De mielőtt bármit kérdezhettem volna megfogta a kezem és kihúzott a tömegből egyenesen az autójáig...

13

Itt a kövi rész. Az előző részhez csak 2 komi érkezett :/ Nem akarok vészmadár lenni, de ez így nem lesz jó. Most komolyan ha nem írtok komit akkor kinek írok? Nyugodtan megmondhatjátok ha nem tetszik mert akkor abba hagyom. De komolyan és ezt nem fenyegetésből írom. Nagyon rosszul esik, szóval jól esne pár megjegyzés...

- Itt meg mi folyik? - kérdezte Zayn, mire én rögtön elengedtem Harry nyakát, ám a Fürtöske nem tért észhez ugyanis még mindig szorosan húzott magához. Ezt nem hiszem el, miért csinálja ezt velem. Oké én engedtem meg neki, hogy megöleljen, de arról nem volt szó, hogy a srácok is végig fogják nézni. Liamra inkább már rá sem merek nézni. Ugyanis elég félre érthető helyzetnek lehet most a szemtanúja.
- Cicám Te megcsalsz engem? - kérdezte Louis. Ezt a kérdést Hazzának szánta. - Hogy mertek pont engem kihagyni egy ilyen ölelésből? - és a következő pillanatban mögém ugrott majd hátulról áttölelte a derekamat fejét pedig a hátamnak támasztotta.
Na jó most már tényleg elegem van. Mi ütött ebbe a két ütődöttbe? Alig pár perce magyarázaztam el Harrynek, hogy semmit nem akarok Tőle és szerencsémre felfogta. Vagyis jobban mondva úgy nézett ki, mint aki felfogta. De viszont ha most ránézez akkor már nem vagyok biztos benne, hogy felfogta az mikor azt mondtam, hogy nem akarok Tőle semmit.
És most kezdhetem előről a mondókámat mivel Louisnak is el kell magyaráznom, hogy semmit nem akarok Tőle. Mondjuk nincs nagyon ínyemre ugyanis Louis az utóbbi időben nélkülem is eleget szenvedett. Nem akarom, hogy miattam még szomorúbb legyen. De akkor sem engedhetem, hogy hiú reményeket tápláljon irántam mivel még mindig Liamet szeretem.
Aki ezt az egész jelenetet most végig nézi ahogy két srác előről és hátulról is ölel. Ráadásul mind a kettő elég kanos és merevedésük van. És, hogy ezt honnan tudom. Nos elég kemény az ágyékuk, szóval tökéletesen megérzem. Ami nagyon ciki. Mivel tudom, hogy én váltottam ki belőlük.
- Na jó elég volt a gyereknapból. Engedjetek el és nem mondom többet. - húzódtam el a két sráctól, majd mikor ez a feladat sikerült, megigazítottam a ruháimat és félve Liamre pillantottam. Hanyagul az ajtófélfának dőlve állt és szemöldökei kérdően fel voltak húzva. Volt valami fura az arcán amit nem tudtam hova tenni.
Esküszöm ha most azt hiszi, hogy megcsaltam Őt Harryvel a göndöke farkának vége. Komolyan mondom én leszek az aki pöcsön rúgom, de úgy, hogy többet soha nem fogja használni. És ezt most halál komolyan gondolom. Liam már így is tiszta féltékeny Louisra, erre fő még meglát Harryvel is miközben ölelkezünk. Én mikor láttam Őt más lánnyal ölelkezni? Soha. Persze, hogy kiborul, hisz én is kiborulnák a helyében.
Zayn észre vette a feszültséget kettőnk között.
- Harry, Louis gyertek velem egy kicsit. - szólt rá a két srácra akik még mindig elég közel álltak hozzám. Értetlenül bámultak Zaynre és egy tapottat nem mozdultak.
- Mégis minek? Nekem jó itt. - mondta gyerekesen Louis. Zayn mérgesen homlokon csapta magát és a következő pillanatban elkapta Louis és Harry csuklóját úgy mint az ovisoknak szokják, majd kihúzta őket a konyhából.
A helységre csend telepedett. Liam a cipőjét kezdte el kémlelni én pedig az ujaimat tördeltem majd úgy döntöttem, hogy ideje lenne megszólalni és elmagyarázni a történteket.
- Boldog hónapfordulót. - indultam meg felé mosolyogva. Végre felemelte a fejét és gúnyosan felhorkantott. Rosszul esett ez a viselkedése. Ugyanis nem tudta mi is történt köztem és Harry között. - Még mielőtt azt hinnéd, hogy megcsaltalak, közlöm veled, hogy Harry csak segített főzni.
- És ezért megölelted? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen mert összevesztem vele. Ugyanis elmagyaráztam neki, hogy feleslegesen próbálkozik nálam mert én csak Téged szeretlek. - mondtam mérgesen. Éreztem ahogy végig mér. - De már tudom, hogy hülye ötlet volt pont Őt megkérnem, hogy segítsen. Pedig én csak azt akartam, hogy tökéletes délutánunk legyen. Szokász szerint mindent elcsesztem. - egy könycsepp csordult le az arcomon.
Most komolyan megharagudott rám, pedig én nem is akartam megbántani. Esküszöm már rég megbántam, hogy haza jöttünk. Amióta Londonban vagyunk állandóan csak veszekszünk a féltékenykedése miatt. Legalább ha lenne értelme! De nincs. Egyik sráctól semmit sem akarok és ami a legfontosabb soha nem lennék képes megcsalni Őt.
Lassan magához húzott majd fejét a vállamra rakta és elkezdte simogatni a hátamat. Halkan szipogtam tovább és vártam a folytatást. Én elmondtam amit akartam. Ha hisz nekem akkor jó, ha meg nem akkor egy barom.
- Igazából nem is gondoltam azt, hogy megcsaltál Harryvel. - kuncogott fel végül én pedig rá emeltem a tekintetemet és szúrosan ránéztem amiért áttvert. - Viszont most már muszáj valahogy kiengesztelned. Szóval hallgatlak mit terveztél délutánra?
- Akkor nem haragszol és nem hiszed azt, hogy megcsaltalak? - kérdeztem félve.
- Meg sem fordult a fejemben. - mondta mosolyogva amitől nekem egy csapásra jobb kedvem lett és lágyan megcsókoltam. - Amúgy is a mai napnak tökéletesnek kell lennie, hisz hónapfordulónk van.
- Bizony. Arra gondoltam, hogy mi lenne akkor ha délután megnéznénk a kedvenc filmjeidet? - bújtam hozzá az Ő szemei pedig felcsillantak. - Mellesleg csak neked főztem.
- Tökéletesen hangzik. Amúgy én is terveztem neked valamit estére. - húzódott el tőlem én pedig kérdően néztem rá és vártam a folytatást. De valahogy nem akarta folytatni. Oké most kíváncsivá tett.
- Este Niall szülinapi bulija van. - mondtam értetlenül.
- Ott is leszünk. Te ne törődj semmivel. - puszilta meg az arcomat majd kézen fogva felmentünk a szobájába.
Mind ketten bele feküdtünk az ágyba, Liam pedig boldogan kapcsolta be a DVD lejátszót és tette be az első filmet ami a kedvence volt. Meg sem lepődtem rajta, hogy a Toy Story volt. Legtöbb esetben ilyenkor a ház másik végébe megyek csak, hogy ne kelljen néznek. Ám ma nem teszem. Végig nézem vele úgy, hogy közben a mellkasán fekszek és közel vagyok az elalváshoz. De nem fogok elaludni. Ezért, hogy ébren maradjak felpattanok az ágyból és megfogom a tálcát amin a spagetti pihen és óvatosan lerakom az ágyra majd a következő pillanatba Liam szája felé tartom. Nem húzódott el mivel villa volt a kezemben és nem kanál.
Mosolyogva hagyta, hogy etessem majd kivette a kezemből és Ő is eljátszotta ugyan ezt velem. Végül mikor az étel elfogyott vigyorogva húzott magához és csókolt meg. Hagytam, hogy ledöntsön az ágyra és a nyakamat apró csókokkal lepje el. Számat apró nyögések hagyták el. Kezei lassan csúsztak a pólóm alá és mikor azon volt, hogy levegye rólam, hirtelen kitárult a szoba ajtaja és megjelent előttünk Harry és Louis. Arcukra gonosz mosoly húzódott. Liam rögtön leugrott rólam és zavartan a hajába túrt, az én arcom pedig paprikapiros lett.
Még jó, hogy nem pont akkor nyitottak ránk mikor rendesen benne lettünk volna  a dolgokban. Egyáltalán, hogyan felejthette el Liam bezárni az ajtót? Inkább hogy lehettem olyan hülye, hogy majdnem lefeküdtem Liammel itt? Annyira utálom, hogy Liam a puszta nézésével elfelejtet velem mindent.
- Csak nem megzavartunk valamit? - kérdezte Harry vigyorogva.
- Semmit nem zavartatok meg. - mondtam gyorsan és felültem majd úgy csináltam mint akit nagyon érdekel a film.
- Akkor Liam miért volt rajtad? - vonta fel a szemöldökét Louis és vigyorogva lepacsiztak Harryvel. Úgy látom nagyon élvezték azt ahogy szerencsétlenkedünk.
- Mert újra élesztőset játszottunk. Én voltam az orvos ,Em pedig a haldokló. - válaszolta Liam. Alig bírtam vissza tartani a nevetésem. Harry és Louis abba hagyták a nevetést és úgy néztek Liamre mint egy ütődöttre. Erre még Ők sem számítottak. - Nincs kedvetek beszállni? - kérdezte és felállt majd elindult Louis felé miközben a szájával csücsörített. Lou hátrálni kezdett.
- Vitted innen a mocskos szád. Engem nem kell újraéleszteni. Jól vagyok. - mondta mikor kellő távolságba került Liamtől aki vigyorogva állt pár lépésre Loutól. Szerintem komolyan elhitte, hogy Liam rajta is fog gyakorolni.
- Egyébként mit kerestek itt? - kérdeztem Harrytől aki még mindig az ajtóban állt és onnan figyelte a jelenetet.
- Meg akartam kóstolni a főztömet. - vont vállat egyszerűen és gondolkodás nélkül az ágyra vetette magát közvetlen mellém. Ezt láttam Liam felhagyott Louis üldözésével és irányt változtatott majd kitúrta Harryt a helyéből, hogy tudjon mellém feküdni. Göndöre nem sértődött meg. Kényelmesen elhelyezte magát az ágy szélén és tekintetét a képernyőre helyezte. - Toy Story? Rég láttam már. Szólhattatok volna, hogy ma ilyen laza délutánt terveztek. - Liammel össze néztünk és elhúzta a száját, de azért vállat vont.
- Told arrébb a segged Hazza én is le akarok feküdni. - ugort közént Louis is és nem zavarta, hogy az ágyon már nincs hely. Nyugodtan befészkelődött Harry és Liam közé. Az utóbbi egy nyögéssel jutalmazta, hogyanis Lou véletlenül ahogy fészkelődött eltalálta a farkát.
Persze nem kell megkérdezni, hogy itt-e maradhattok. Ennyit a közös délutánunknak...

12

Itt a kövi rész és elkezdtem gondolkozni egy új novellán amiben Niall lenne a főszereplő :D nem tudom, hogy mikor kezdem el írni, de szerintem elég hamarosan :P komizniiiiiii

Harry és Louis késő este értek csak vissza, de akkor is mindkettőjüknek elég jó kedvük volt. Gondolom Harry hozta a szokásos formáját és valamivel fel tudta vidítani Lout. Aminek én nagyon örülök ugyanis, hogy őszinte legyek kicsit sem tetszik Louisnak ez a savanyú kinézete. Pedig tudom, hogy próbál úgy csinálni mintha tökéletes lenne. De engem nem ver átt úgy ahogy Liam sem. Elég csak ránéznem kettőjükre máris érzem a feszültséget kettőjük között, ami nekem elég kellemetlen. Akár mennyire nem akarom beismerni, de Louis titkon igen is érez valamit irántam. Persze én erről próbálok tudomást sem venni, mivel nem akarom Őt még jobban megbántani. Én szeretem Liamet és semmi áron, nem vagyok hajlnadó vele szakítani. Ráadásul Louist nem is szeretem. Oké azt nem mondom, hogy csúnya, sőt nagyon is helyes és ha Liam nem lenne akkor talán még akár lehetne is közöttünk valami. De így semmi esélye. Ugyan úgy ahogy Harrynek se, pedig Ő is lépten nyomon flörtöl velem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött beléjük.
Komolyan mondom Niall maradt a régi önmagam. Őt még mindig csak a kaja érdekli és semmi más. Zayn pedig beképzelt lett és hallani sem akar arról, hogy bocsánatot kérjen Lanától ,mivel szerinte semmi gusztustalan nem volt abba amit a mosdóban csinálnak. Szerintem a szíve mélyén bánja a dolgot és bocsánatot kérne Lanától, de ugye bár itt vannak a srácok akik talán még Lanánál is fontosabbak számára. Amit én meg is értek, hisz a fiúknak köszönheti azt amit elért az élettől. Barátnője még lehet egy csómó, de igaz barátai soha.
Liam pedig próbál nyugodt maradni, de látom rajta, hogy legbelül nagyon is bántja valami. Méghozzá az, hogy a barátai állandóan utánam rohangálnak és dícsérgetnek. Pedig ezerszer elmondtam neki, hogy nincs miért féltékenykednie.

***

Éjfél volt mikor mindenki vissza vonult a szobájába. Liam szó nélkül kézen ragadt és elkezdett húzni a saját szobájába. Mikor kinyitotta az ajtót és behúzott a szobába, számra akaratom ellenére is egy széles mosoly húzódott amit Ő is észre vett, mivel közelebb húzott magához és megölelt.
Az emlékek egyesével lepték el az elmém  miközben Liam az ágy felé húzott és szó nélkül behúzott maga mellé.
- Min gondolkozol Emmus? - fordult felém közben pedig a fejét megtámasztotta az egyik kezével. Először nem válaszoltam csak a plafont bámultam és még mindig mosolyogtam.
Ez a szoba semmit nem változott mióta utoljára itt voltam. Akkor is ugyan ilyen rend volt és mindennek meg volt a maga helye. A falon ugyan úgy egy hatalmas Batman plakát virított ami egy aláírs díszelgett és amiről tudtam, hogy Liam soha nem fog tőle megválni mivel még kiskorában kapta ezt a plakátot és amit a jövendőbeli gyerekeinek a szobájába is ki akar rakni.
- Utoljára akkor voltunk itt, mikor deszkázni voltunk és én elestem és nem tudtam lábra állni. Nem mertem apa szeme elé kerülni Te pedig ide hoztál és megtörténtek a dolgok. - pillantottam rá, mire Ő lágyan magához húzta a fejemet és mosolyogva megcsókolt. Mint mindig a testem most is libabőrös lett pont úgy mint három hónapja ezelőtt.
Soha nem mondtam el neki, de akkor éjjel én vele veszítettem el a szüzességem. Tudom illő lett volna elmondanom, de egyszerűen féltem, hogy mit fog hozzá szólni. Akár hogy is vesszük, neki nem én voltam az első. Viszont holnap ismét hónap fordulónk van, na meg Niall szülinapja is. De akkor is szeretném valamivel meglepni. Hisz mégis csak három hónapja már együtt vagyunk!
- Életem egyig legjobb és legszebb éjszakája volt. - kacsintott rám, száján pedig megjelent egy perverz mosoly. Mint mindig mikor ilyen témát hozok fel.  Egyébként mindig ezt mondja mikor ez a téma felkerül. Soha nem értettem, hogy neki miért volt jó és szép. Magamat megértem hiszen, pont úgy veszítettem el a szüzességemet ahogy én azt elterveztem. Egy olyan sráccal akit szeretek.
- Tudod én akkor neked nem mondtam, de akkor esten én először...- képtelen voltam befejezni. Liam kérdően rámnézett én pedig elvörösödtem ezért megfogtam az egyik párnát és bele temettem az arcomat. Annyira ciki erről beszélni. Újra neki kezdtem, de mivel a párna az arcomon volt, semmit nem lehett belőle érteni.
- Micsoda? - kérdezte vigyorogva Liam és elhúzta az arcom elől a párnát és jó messzire tartotta tőlem. - Mi volt akkor este? - kérdezte kíváncsian. Essünk túl rajta. A legrosszabb ami történhet az-az, hogy jól kinevet.
- Akkor este én...Szóval én veled csináltam először. - nyögtem ki végül, mire az Ő pupillái kitágultak a szája pedig tátva maradt. - Te vetted el a szüzességem.
- Ez most komoly? - kérdezte meglepetten, szájára pedig szeretetteljes mosoly húzódott.  - Ezt eddig nekem miért nem mondtad? Ha tudtam volna, emlékezetesebbé tettem volna. - mondta csalódottan, mire én két kezem közé vettem az arcom és a szemébe néztem.
- Tökéletes volt. Pont olyan mint amit én akartam. Mellesleg remélem, nem felejtetted el, hogy holnap hónap fordulónk van.
- Hogyanis felejthetném el. De azért Niall bulijáról sem szabad elfeledkeznünk. - mondta mosolyogva és megcsókolt én pedig hozzá bújtam és a mellkasán aludtam el.  Hát igen, holnap elég kemény napnak nézünk elébe.
Reggel a Nap sugarai keltettek. Hatalmasat nyújtózkodtam és mikor kinyitottam a szemeimet, tekintetemmel rögtön Liamet kerestem. De nyoma sem volt. Álmosan a telefonom után nyúltam, hogy megnézzem hány óra. Szörnyülködve néztem, hogy már tíz is elmúlt. Rögtön kipattantam az ágyból és már rohantam is a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Mikor kész lettem futó lépésbe levágtattam a lépcsőn és egyenesen a konyhába mentem.
Szokatlan csend volt az egész villába ami azt jelentette, hogy senki nincs otthon. Épp a narancslevem társaságába leültem a székre, mikor megjelent az ajtóban Harry. Kabát volt rajta, szóval már volt valahol. Akkor gondolom azt is tudja, hogy hol vannak a többiek. Mellesleg hol van Liam? Azt hittem, hogy ma egész nap együtt leszünk mivel ma három hónapja, hogy járunk. Erre fő csak így itt hagy.
- Haz, nem tudod, hol vannak a többiek? - vontam kérdőre mire Ő leült mellém és szó nélkül bele ivott a narancslevembe. Persze Harry nyugodtan megihatod.
- Louis és Zayn elmentek Niall tortájáért, Niall kiment a reptérre az ír barátaiért és Liamnek pedig titkos elintéznivalója van amit pont neked nem mondhatok el. - mondta el egyszerűen én pedig össze húztam a szemöldökeimet gondolkozva. Szóval Liam tervez valamit ami azt jelenti, hogy egész délelőtt nem lesz otthon. Ami nekem jó mivel így főzhetek neki valamit. Tuti, hogy örülni fog neki mivel mellé délután pedig filmeket nézünk. Szerintem ez tök aranyos hónapfordulós ajándék.
- Ez szuper mivel akkor ebédig senki nem lesz itthon. - csillantak fel a szemeim. Harry pedig értetlenül pislogott rám.
- És én ki vagyok? Kösz szépen, hogy egy senkinek tartsz. - mondta felháborodva és durcásan össze kulcsolta a kezeit a melle alatt majd felhúzta az orrát.
Mosolyogva felálltam és a háta mögé léptem majd hátulról átkaroltam a nyakát és egy nagy puszit nyomtam az arcára kiengetsztelés képpen. Arca rögtön felderült és nyoma sem volt a durcás énjének.
- Ha szépen megkérlek ugye segítesz nekem. Ma van Liammel a hónapfordulónk és szeretnék neki főzni valamit. Csak az a gond, hogy nem vagyok egy szuper szakács. És arra gondoltam, hogy ketten többre vinnénk. Nem gondolod? - kérdeztem kiskutya szemekkel, mire Ő elgondolkozott és az ajkát simogatta. Remélem nem hagy cserben. Vagyis ha engem megkérne és biztos segítenék neki. Hisz a barátairól van szó!
- Egy feltétellel. - nézett rám közben pedig felmutatta a mutatóujját. Gyanakdova bár, de bólintottam. Ki tudja, hogy milyen perverz dolgokon jár már megint az a göndör feje. - Ha kapok még egy ölelést és puszit. - mondta ki végül mire én megforgatta a szemeimet. Miért nem lepődök meg ezen a kérdésén?
- Rendben van. - bólintottam Ő pedig rögtön széttárta a kezeit és az arcát felém fordította, arca pedig fülig vigyor volt. - Megkapod, ha végeztünk mindennel. - tettem hozzá, Ő pedig lebigyesztette a száját.
- Nem ér! - mondta felháborodva.
- Nem mondtad, hogy mikor kéred. - vontam vállat vigyorogva és a pult felé fordultam. Egy dolog amit úgy ahogy el tudok készíteni az a spagetti. Azt is csak azért mivel apa régebben mindig azzal szúrta ki a szemem mikor megszóltam neki, hogy ő soha nem főz semmit hanem úgy rendel. Ezért muszáj volt neki valamit megtanulnia. És az a valami a spagetti lett. Amúgy szerencsém van, mivel tudom, hogy Liam is szereti szóval nyert ügyem van.
Harry pedig elég ügyesen mozgott a konyhába szóval ketten jól ment minden. Egymásnak segítettünk közben pedig egymás ügyetlenségein nevettünk. De a végeredmény egész jó lett.
Gondoltam illő lenne ha Harry is megkóstolná. Megfogtam egy kanalat és a szája elé tartottam. Szó nélkül kinyitotta mire a kanál a szájába ért volna a kezem véletlenül megremegett ezért ami a kanálon volt az nem a szájába ment hanem az arcára. Így végül az egész arca tiszta piros szósz lett. Hangosan tört fel belőlem a nevetés mire Hazza bosszúsan nézett rám.
- Ez direkt volt! - mondta felháborodva miközben a nyelvével próbálta lenyalni. Addigre én már a hasamat fogtam a nevetéstől. - Tudod mit, most én adok neked egy jó nagy puszit. - mondta egy ördögi mosoly kíséretében és a következő pillanatban elkapta a derekamat és magához húzott majd a szavát petartotta és a szószos arcát az enyére nyomta. Aminek az lett a következménye, hogy én is tiszta szósz lettem ráadásul még nyálas is. Undorító.
- Oké örülhetsz magadnak. - mondtam bosszúsan és elkezdtem letörölni az arcomról és próbáltam elhúzódni Tőle, de még mindig kezeit a derekamon pihentette ami elég félreérthető volt. Na meg rettentő kínos is. - Harry ne tapizz már és engedj el végre! - húzódtam el tőle amilyen messzire csak tudtam.
- Ez nem tapizás volt. Én így mutatom ki a szeretetemet. - húzta fel az orrát.
- De ne én irántam mutasd ki a szereteted, hanem szerezz egy barátnőt. - mondtam a kelleténél egy kicsit keményebben. De egyszerűen már az agyamra ment, hogy állandóan flörtöl velem. - Komolyan Harry, én semmit nem akarok tőled. Mellesleg arra még nem gondoltál, hogy az egyik legjobb barátod barátnője vagyok? - jó lehet, durván foglalkozok, de nem érdekel. Engem senki nem fog tapizni. Egy puszit még megértek, sőt kettőt is. De Ő nem tudja hol van a határ.
- És mi lenne akkor ha Liam nem lenne? Akkor sem kellenék? - húzta fel a szemöldökét és éreztem ahogy engem pásztáz. Elfordítottam a fejem, de nem szóltam. Honnan tudjam, hogy mi lenne ha nem lenne Liam. Talán akkor kikezdenék vele, de nem biztos. Harry hozzám tól rosszfiú ami nem az én stílusom. Akkor inkább Louis. De miért is gondolkozok ilyenen? Hisz Liam van és lesz is.
- Ezt miért nem akkor kérdezted mikor még nem jártam Liammel? Pedig nyugodtan flörtölhettél volna velem akkor. - mondtam bunkón és összekulcsoltam a kezeimet.
- Mintha én tehetnék róla, hogy most áll fel Tőled a farkam. Hát képzeld el, hogy nem tehetek róla és nem is tudok ellen tennit semmit, se. Meglátlak és rögtön merevedésem lesz, pedig hidd el próbáltam már mindent, de eddig semmi nem vált be. - mondta mérgesen.
- Erről van szó. Neked én csak egy éjszakára kellenék úgy mint az a többi szerencsétlen lány akiket reggel magukra hagysz. Ezért nincs neked barátnőd és ezért nem járnák veled én soha. Ugyanis Te nem vagy Liam. - mondtam a szemébe.
- Képzeld el azért csinálom ezt mert eddig még nem találtam meg azt a lányt akit én keresek. De nem is értem, hogy miért mondom el ezt mind neked. Hiszen én nem vagyok Liam. Nem vagyok jó neked. - horkantott fel gúnyosan. - Azt hittem Te tényleg a barátom vagy és érdekel, hogy mi van velem. - nézett rám fájdalmasan majd szomorúan lehajtotta a fejét. Ezt jól megcsináltam már megint. Megbántottam egy olyan embert aki fontos az életemben. Csak azért mert nem tudom megszokni az új természetét. Pedig tudom, hogy Harry soha nem lenne képes soha kikezdeni velem. Ő csak egyszerűen szeret flörtölni a lányokkal.
- Akár hiszed, akár nem nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mi van veled. Érdekelnek a csajozós történeteid mivel senki nem tudja olyan jól elmesélni a szexélményeit mint Te. - néztem rá mosolyogva, mire az Ő szemei felcsillantak és jobb színe lett. - Ne haragudj, hogy ilyen bunkó voltam veled, csak tudod az utóbbi időben Liam féltékenykedig és azt hiszi, hogy Louis el akar venni Tőle engem. - húztam el számat, mire Harry bólintott egyet ami azt jelentette, hogy megértette a gondjaimat.  - Te örökké a barátom maradsz Hazza!
- Te is örökké az én legjobb lány barátom maradsz Em! - közelebb léptem hozzá és mosolyogva megöleltem. Nem kellett neki sok, rögtön viszonozta az ölelésemet én pedig végül még az arcára is nyomtam egy puszit. Pont akkor mikor nyitódott a bejárati ajtó és Louis, Zayn és Liam állt előttünk és érdeklődve figyeltek minket...